Elôdeink is tisztában voltak azzal, hogy egy község életében az egyik legfontosabb intézmény az iskola. Ezért 1738-ban a templommal egy idôben megépítették az elsô budaörsi iskolát, valószínûleg a mai Esze Tamás utcai épület helyén. Ez felekezeti ún. "egy" tanítós iskolaként mûködött a plébános felügyelete alatt, ahol a "nép nyelvén", vagyis németül oktattak. A legfontosabb tantárgyak vallástan, olvasás és írás voltak, némi mezôgazdaság-tani és háztartástani ismeretekkel kibôvítve. A számtantanítás akkor még nem volt általános. A XVIII. században a gyermekek általában 3 évet jártak iskolába, az iskolaév mindössze 6 hónapig tartott.

1884-ig a fiúk és lányok együtt jártak, ekkor jöttek az Irgalmas Nôvérek községünkbe, akik átvették a leányok oktatását. Erre a célra megvásárolták a Korona Uradalomtól a Templom téri iskola épületét. Az Irgalmas Nôvérek elsô fônöke Halik Paula lett, ô látta el a leányiskola igazgatói teendôit is. A fiúiskola igazgatója Clementis László volt.

A századfordulóra megnôtt az iskolások száma, ezért 1905-ben a leányiskolát 3, a fiúiskolát 4 tanteremmel bôvítették.

A Tanácsköztársaság idejében minden valószínûség szerint a mûvelôdési bizottság azonos volt a tanügyi bizottsággal. (A tanügyi bizottság pecsétjét Szakály Mátyás volt igazgató megôrizte. )

Az elsô világháború után felmerült egy magyar tannyelvû iskola építésének kérdése. Ezért az egyházközösség megvásárolta a mai Árpád u. 6. szám alatti házat, és ott egy tantermet alakított ki, ahová tanítói lakást is építettek. A községhez tartozó Kamaraerdôben 1903 - 1944-ig a Nagypénteki Református Árvaházban is mûködött iskola 3 tanulócsoporttal. Itt tanultak az árvaházban elhelyezett gyerekek, de ide jártak Kamaraerdôbôl és Pistálydûlôbôl is.

1945-tôl, az államosítás után, mint egytanítós iskola mûködött tovább. A második világháború idején a községben mûködô két központi iskolában a tanítás viszonylag nyugodt körülmények között folyt, bár a fiúiskolában honvédségi cipôraktár, a leányiskolában a Wermacht - alakulat ruharaktára volt tartósan elhelyezve.

A Budapestért folyó harcok során mindkét épület több találatot kapott, ekkor a tanítás szünetelt. Amikor a szovjet csapatok helyzete megszilárdult, közmunkával helyrehozatták az épületeket, és megkezdôdött a tanítás 1945. január 7-én. A tanítók fehér karszalagot és igazolványt kapta, amely mentesítette ôket közmunkától és szabad közlekedést biztosított számukra. 1945. tavaszán mindkét épületet hadifoglyokkal töltötték meg, akiket innen vittek Sóskútra gyûjtôtáborba.

Az iskolák elnéptelenedtek. A kitelepítés után az egyházközség erôsen meggyengült. Egyre nehezebben tudták a szükséges anyagiakat biztosítani. A betelepítések megkezdôdte, így a tanulólétszám rohamosan nôtt. Az iskolák tanítói különbözô iskolán kívüli feladatokat is elláttak. 1948. augusztus 1-jén a felekezeti iskolák államosítása megtörtént. A fiúiskola tantestülete vállalta az állami iskolában való tanítást, a leányiskola szerzetes tanítói viszont nem.

Ekkor a két épület egy igazgatás alá került, Weber Mihály személyében.

Kezdetben igen feszült légkörben dolgozott a tantestület, ez a feszültség azonban a közös feladatok kapcsán enyhült.

1948-ban alakultak meg az úttörôcsapatok, 1951-ben indult be a dolgozók esti iskolája. Ebben az évben jött létre az elsô iskolai napközi, igen nagy számú jelentkezôkkel. Ekkor az iskola igazgatója Fátyol Jenô volt.

1954-ben váratlanul Bandur Aladárt is kinevezték igazgatónak, így egy iskolának két igazgatója lett. A probléma megoldására az óriásivá duzzadt iskolát megosztották:

Bandur Aladár a fiú, Fátyol Jenô a leányiskola igazgatója lett.

1956-ban Fátyol Jenôt leváltották és Hauser Józsefet, az addigi igazgatóhelyettest nevezték ki az iskola igazgatójává. 1957-ben kötelezôvé tették a koedukációt, ezért a fiúiskolából 1. Sz. Általános Iskola, a leányiskolából 2. Sz. Általános Iskola lett.

A Rózsa utcai épület

1961-ben a község egy 8 tantermes, elôadótermes iskolát kapott a Rózsa utcában. Ekkor már négy épület tartozott az 1. Sz. Általános Iskolához: Esze Tamás úti épület - alsó tagozat, Rózsa úti épület - felsô tagozat, Árpád úti épület - kisegítô osztályok, Kamaraerdei épület 1-8-ig összevont osztályok.

1963-tól a Rózsa utcai épületben beindították az elsô gimnáziumi osztályt, így iskolánk az 1 Sz. Általános Iskola és Gimnázium nevet kapta.

1970/71-es tanévtôl megkezdôdött a nemzetiségi német nyelvoktatás.

1973-ban Hauser József nyugdíjazása után az iskolák ismét egy igazgatás alá kerültek. A hatalmas iskola igazgatója Bandur Aladár lett. Bandur Aladár 1981-ben ment nyugdíjba, a helyére Koroknai Jenôné került, aki matematika - kémia szakos tanára volt iskolánknak. Koroknai Jenôné 1995-ben mondott le az igazgatási feladatokról.

Ekkor Badacsonyi Gáborné lett a megbízott igazgató.

1996. február 1-tôl Szívós Ágota az igazgatója iskolánknak, aki magyar - történelem szakos tanár.

A község lakóinak száma a lakótelepi házak felépülése után rohamosan nôni kezdett, így a lakótelep területén is szükség lett általános iskolára.

Ezért épült fel ott két iskola, elôször a kék-bordó, vagyis a Herman Ottó Általános Iskola, azután a "sárga" vagyis a Bleyer Jakab Német Nemzetiségi Általános Iskola. A gimnázium is a lakótelep közelében kapott új önálló épületet 1983-ban. A neve Illyés Gyula Gimnázium és Szakközépiskola lett. 1988-ban a város legifjabb iskolája, a Kesjár Csaba Általános Iskola az ôszibarack utcában épült fel.

A fentiekbôl kitûnik, hogy városunk valamennyi iskolája a mi intézményünkbôl származik.